ORTT kontra Petőfi - MainstreamZene...elektronikus zene... népzene...
Manapság a nagyon okosak azon vitatkoznak odafent, hogy a mindennapjaink zenéje elláthat e közszolgálati célt, vagy csak a komolyzene minősül annak. Holott pont az egész vita éppen olyan röhejes mint amilyen értelmetlen.
Annak idején mikor Kodály bácsi elkezdte felvenni a zenét bármerre amerre járt az országban, hogy rögzítse azt amit a társadalom hallgat, élvez és mindennapjainak részét képezi, nem is gondolta volna, hogy kis idő elteltével az ő tevékenysége mennyire ellentmondásba kerül. Mit is értek ez alatt, korunk embere ha megpróbálja birtokba venni a zenét amit a sajátjának érez ízlése álltál, az esetek túlnyomó többségében bűncselekményt követ el. Hiába jutottunk el oda technikai fejlettségben, hogy mindenki számára elérhetővé tudjuk tenni a zenét - és miért ha nem ezért kezdte a gyűjtést Zolibá -, az üzleti érdek és a begyepesedett gondolkodásmód igyekszik mindent megtenni ez ellen. Hiába van meg a lehetőség arra, hogy az ember minden számára tetsző zenét megleljen és megőrizzen a maga számára, azok akik kezében a kulcs van a a zene forradalmian új terjesztéséhez és ezen művészeti ág szabaddá válásához saját maradi látásmódjuknak köszönhetően képtelenek felvenni a társadalom előrehaladott ritmusát.
Nemrégiben az ORTT vizsgálatot indított a Petőfi rádió ellenében azért, mert úgy véli a Petőfi rádió nem lát már el közszolgálati tevékenységet mióta könnyűzenét sugároz. Más kérdés persze, hogy a közszolgálat fogalomi körét kinek és milyen módon van joga meghatározni, és mit is takar a fogalom valójában. Mert mi minősül közszolgálatnak, ha nem az amikor a társadalom által leginkább hallgatott és hallgatandó zenék kerülnek műsorra. Abban persze igazat adok az ORRT-nek, hogy az említett rádió állomás hallgatottsága betegesen alacsony. De talán ennek oka nem annak köszönhető, hogy Mozart és Bach lemarad a palettáról, mert nem hiszem hogy 2007-ban ők lennének a népszerűségi lista tetején. Igenis a közszolgalálat a köz érdekében van, azaz a népnek szól. Márpedig a köz bizony inkább a most készülő zenéket "eszi" meg inkább mint az évszázadokkal ezelőttit. Nem véletlenül van meg minden kornak a saját művészeti irányzatai. És ez alól a Zene sem kivétel!
Sőt talán a Zene az ami minden művészeti ág közül a legfrissebb társadalmi reakciókat képviseli. Hibásnak tartom azt a felfogást, mely szerint a könnyűzene mint művészeti ág nem megbecsülendő legalább annyira mint a kor színháza vagy festészete. Csupán a kultúrsznobságnak köszönhető, hogy egyes emberek azzal a jelzővel illetik az utóbbi idők zenéjét, hogy nagyon gyenge vagy annyira pillanati csupán, hogy nem érdemel államilag támogatott megjelenést - persze nem ártana Petőfinél is egy meghatározott stratégia a megtámadni kívánt célcsoportban való elérhető maximális népszerűség érdekében.
Valóban korunk slágerei hamarabb születnek és hamarabb halnak is ki mint 100, 50 vagy 20 évvel ezelőtt, de nem értem mi csodálni vagy lebecsülni való van ebben. Gyors kaját eszünk, sűrített információn élünk, minden egyre gyorsabb és kisebb. Csupán az élvezhető pillanatok öröme marad meg a mindennapi ember számára saját élménynek. Az viszont sokkal maradandóbb mint sokan "odafent gondolnák". Headbang-elő emberek százait látjuk napont,a ahogy munkába menet vagy futás közben próbálnak kicsit kiszakadni egyedül vagy egységben az őket körülvevő forgatagból. Sok fiatalnak csak ez van. Egy mp3 lejátszó, két füles és az érzés, hogy valaki eltalálta azt az a hangulatot amit ő éppen érez, és némi szabadságot kínál a mindentől való függőségben.
Más kérdés persze, hogy mindez egy kiadók által megszabott izlésvilágot ad meg, de így is akkora a választék az internet adta (illegális) lehetőségek által, hogy könnyen lel mindenki sajátjára a végtelen tárban.
Talán már nem kell sokat várnunk amikorra az igazi áttörés következik el ebben a világban. Erre a legjobb lehetőség a NETLABEL amiről ez az egész oldal is szól. Mindenki készíthet ma már zenét, mindenki megoszthatja, remixelheti, és mindenki terjesztheti ingyen. Nem egy óriáskiadók által uralt és irányított piacon, ettől válik az egész népzenévé és ettől válik talán végre szabaddá ez a művészeti ág!
Egy mondattal élve: készítsd, hallgasd, mixeld DE NE FELEJTSD EL MEGOSZTANI ÉS URALKODJ......
Annak idején mikor Kodály bácsi elkezdte felvenni a zenét bármerre amerre járt az országban, hogy rögzítse azt amit a társadalom hallgat, élvez és mindennapjainak részét képezi, nem is gondolta volna, hogy kis idő elteltével az ő tevékenysége mennyire ellentmondásba kerül. Mit is értek ez alatt, korunk embere ha megpróbálja birtokba venni a zenét amit a sajátjának érez ízlése álltál, az esetek túlnyomó többségében bűncselekményt követ el. Hiába jutottunk el oda technikai fejlettségben, hogy mindenki számára elérhetővé tudjuk tenni a zenét - és miért ha nem ezért kezdte a gyűjtést Zolibá -, az üzleti érdek és a begyepesedett gondolkodásmód igyekszik mindent megtenni ez ellen. Hiába van meg a lehetőség arra, hogy az ember minden számára tetsző zenét megleljen és megőrizzen a maga számára, azok akik kezében a kulcs van a a zene forradalmian új terjesztéséhez és ezen művészeti ág szabaddá válásához saját maradi látásmódjuknak köszönhetően képtelenek felvenni a társadalom előrehaladott ritmusát.
Nemrégiben az ORTT vizsgálatot indított a Petőfi rádió ellenében azért, mert úgy véli a Petőfi rádió nem lát már el közszolgálati tevékenységet mióta könnyűzenét sugároz. Más kérdés persze, hogy a közszolgálat fogalomi körét kinek és milyen módon van joga meghatározni, és mit is takar a fogalom valójában. Mert mi minősül közszolgálatnak, ha nem az amikor a társadalom által leginkább hallgatott és hallgatandó zenék kerülnek műsorra. Abban persze igazat adok az ORRT-nek, hogy az említett rádió állomás hallgatottsága betegesen alacsony. De talán ennek oka nem annak köszönhető, hogy Mozart és Bach lemarad a palettáról, mert nem hiszem hogy 2007-ban ők lennének a népszerűségi lista tetején. Igenis a közszolgalálat a köz érdekében van, azaz a népnek szól. Márpedig a köz bizony inkább a most készülő zenéket "eszi" meg inkább mint az évszázadokkal ezelőttit. Nem véletlenül van meg minden kornak a saját művészeti irányzatai. És ez alól a Zene sem kivétel!
Sőt talán a Zene az ami minden művészeti ág közül a legfrissebb társadalmi reakciókat képviseli. Hibásnak tartom azt a felfogást, mely szerint a könnyűzene mint művészeti ág nem megbecsülendő legalább annyira mint a kor színháza vagy festészete. Csupán a kultúrsznobságnak köszönhető, hogy egyes emberek azzal a jelzővel illetik az utóbbi idők zenéjét, hogy nagyon gyenge vagy annyira pillanati csupán, hogy nem érdemel államilag támogatott megjelenést - persze nem ártana Petőfinél is egy meghatározott stratégia a megtámadni kívánt célcsoportban való elérhető maximális népszerűség érdekében.
Valóban korunk slágerei hamarabb születnek és hamarabb halnak is ki mint 100, 50 vagy 20 évvel ezelőtt, de nem értem mi csodálni vagy lebecsülni való van ebben. Gyors kaját eszünk, sűrített információn élünk, minden egyre gyorsabb és kisebb. Csupán az élvezhető pillanatok öröme marad meg a mindennapi ember számára saját élménynek. Az viszont sokkal maradandóbb mint sokan "odafent gondolnák". Headbang-elő emberek százait látjuk napont,a ahogy munkába menet vagy futás közben próbálnak kicsit kiszakadni egyedül vagy egységben az őket körülvevő forgatagból. Sok fiatalnak csak ez van. Egy mp3 lejátszó, két füles és az érzés, hogy valaki eltalálta azt az a hangulatot amit ő éppen érez, és némi szabadságot kínál a mindentől való függőségben.
Más kérdés persze, hogy mindez egy kiadók által megszabott izlésvilágot ad meg, de így is akkora a választék az internet adta (illegális) lehetőségek által, hogy könnyen lel mindenki sajátjára a végtelen tárban.
Talán már nem kell sokat várnunk amikorra az igazi áttörés következik el ebben a világban. Erre a legjobb lehetőség a NETLABEL amiről ez az egész oldal is szól. Mindenki készíthet ma már zenét, mindenki megoszthatja, remixelheti, és mindenki terjesztheti ingyen. Nem egy óriáskiadók által uralt és irányított piacon, ettől válik az egész népzenévé és ettől válik talán végre szabaddá ez a művészeti ág!
Egy mondattal élve: készítsd, hallgasd, mixeld DE NE FELEJTSD EL MEGOSZTANI ÉS URALKODJ......
© 2009 Created by konto tamás on Ning. Create a Ning Network!
